mi az indukciós wattóra mérő hibája

Hibák az indukciós wattóra mérőben

A villamos energiát fogyasztók a telephelyükön elhelyezett energiamérők leolvasása alapján számolnak fel. Ezért nagyon fontos, hogy az energiafogyasztásmérők felépítése és tervezése hosszú távú pontosságot biztosítson, azaz normál használati körülmények között több éven keresztül helyes leolvasást adjon. Az alábbiakban az energiamérőkben előforduló néhány gyakori hiba és a javítási intézkedéseik kerülnek bemutatásra

(1) Fázishiba. A mérő csak akkor fog helyesen leolvasni, ha a sönt mágnesáram pontosan 90 fokkal elmarad a tápfeszültségtől. Mivel a sönt mágnestekercsnek van némi ellenállása és nem teljesen reaktív, a söntmágnes fluxusa nem késik el pontosan 90 fokkal a tápfeszültséget. Az eredmény az, hogy a mérő nem minden teljesítménytényezőnél fog megfelelően leolvasni.

Beállítás. A söntmágnesben lévő fluxus pontosan 90 fokkal lemaradhat a tápfeszültségtől a söntmágnes központi szárának alsó része körül elhelyezett árnyékoló tekercs helyzetének beállításával. A sönt mágneses fluxus áramot indukál az árnyékoló tekercsben, és a fluxus további elmozdulását okozza. Az árnyékoló tekercs felfelé vagy lefelé mozgatásával a sönt mágnesáram és a tápfeszültség közötti elmozdulás 90 fokra állítható. Ezt a beállítást késleltetésnek vagy teljesítménytényező-beállításnak nevezik.

(2) Sebességhiba. Néha a mérő korongjának sebessége gyors vagy lassú, ami az energiafogyasztás rossz rögzítését eredményezi.

Beállítás. Az energiamérő tárcsájának fordulatszáma a fékmágnes helyzetének változtatásával a kívánt értékre állítható. Ha a fékmágnest az orsó közepe felé mozdítjuk, a fékezőnyomaték csökken, és a tárcsa sebessége *növekszik. Fordítva történne, ha a fékmágnes elmozdulna az orsó közepétől.

(3) Súrlódási hiba. A súrlódási erők a forgórész csapágyain és a számláló mechanizmusban jelentős mértékben befolyásolják a fékezőnyomatékot. Mivel a súrlódási nyomaték nem arányos a fordulatszámmal, hanem nagyjából állandó, jelentős hibát okozhat a mérő leolvasásában.

Beállítás. Ennek a hibának a kiegyenlítésére a súrlódási nyomatékkal egyenlő és azzal ellentétes hajtónyomaték állandó hozzáadását kell biztosítani. Ezt a söntmágnes szivárgási réseiben elhelyezett két állítható rövidre zárt hurok biztosítja. Ezek a hurkok felborítják a szivárgási fluxus szimmetriáját, és kis nyomatékot állítanak elő a súrlódási nyomaték ellen. Ezt a beállítást könnyű terhelésű beállításnak nevezik. A hurkok úgy vannak beállítva, hogy amikor az áramtekercsen (vagyis a soros mágnes gerjesztő tekercsén) nem halad át áram, a keletkezett nyomaték éppen elegendő a rendszerben lévő súrlódás leküzdésére anélkül, hogy a lemezt ténylegesen elforgatná.

(4) Kúszó.Néha a mérő korongja lassú, de folyamatos forgást végez terhelés nélkül, azaz amikor a potenciáltekercs gerjesztett, de a terhelésben nem folyik áram. Ezt hívják kúszásnak. Ezt a hibát a súrlódás túlkompenzálása, a túlzott tápfeszültség, a rezgések, a szórt mágneses mezők stb. okozhatja.

Beállítás. A kúszás elkerülése érdekében a tárcsába két, egymással átlósan ellentétes lyukat fúrnak. Ez kellően torzítja a mezőt. Ennek eredményeként a tárcsa mozdulatlan marad, amikor az egyik lyuk a söntmágnes egyik pólusa alá kerül.

(5) Hőmérséklet hiba. Mivel a wattóra-mérők gyakran szükségesek a kültéri berendezések működéséhez, és szélsőséges hőmérsékleteknek vannak kitéve, a hőmérséklet hatásai és azok kompenzálása nagyon fontosak. A hőmérséklet változása befolyásolja a tárcsa, a potenciáltekercs ellenállását, a mágneses kör jellemzőit és a fékmágnes erősségét. Ezért a mérő tervezésénél nagy gondot kell fordítani a hőmérséklet-ingadozások okozta hibák kiküszöbölésére.

(6) Frekvenciaváltozások.A mérőt úgy tervezték, hogy minimális hibát adjon egy adott frekvencián (általában 50 Hz). Ha a tápfrekvencia változik, a tekercsek reaktanciája is megváltozik, ami kis hibát eredményez. Ennek szerencsére nincs nagy jelentősége, mert a kereskedelmi frekvenciákat szűk határok között tartják.

(7) Feszültségváltozások.A sönt mágnes fluxusa növekszik a feszültség növekedésével. A meghajtó nyomaték arányos a fluxus első hatványával, míg a fékezőnyomaték a fluxus négyzetével arányos. Ezért, ha a tápfeszültség magasabb, mint a normál érték, a fékezőnyomaték sokkal jobban megnő, mint a hajtónyomaték, és fordítva. Az eredmény az, hogy a mérő hajlamos a normálnál magasabb feszültségeknél lassan, csökkentett feszültségeknél pedig gyorsan működni. A hatás azonban a legtöbb mérőnél csekély, és nem több, mint 0,2% és 0,3% a névleges értékhez képest 10%-os feszültségváltozás esetén. A feszültségingadozásokból adódó kis hiba kiküszöbölhető a söntmágnes mágneses áramkörének megfelelő kialakításával